• SZOLGÁLJ, SZÍVEM! 
    Csak kis kitartás! - biztatom magam,
    még futni kell, még minden messze van.
    Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
    jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
    sok a dolgunk még s nem mutathatom,
    hogy a harcot már nem bírom nagyon,
    és este, ha ágyamba roskadok,
    érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.
    Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
    elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
    higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
    nem irgalmaznak ám az emberek,
    csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
    frissen induljak minden reggelen,
    csak én tudom, ha ágyba roskadok,
    estére már milyen fáradt vagyok.
     
    Szemem árkos és ajkam szögletén
    a két vonás már mély lett és kemény,
    sokat sírtam; eső után a föld
    ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
    de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
    arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
    csak este, ha ágyamba roskadok,
    érzem megint, nagyon fáradt vagyok.
    Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
    holnap sikerül minden biztosan,
    a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
    kip-kop... tovább is híven kalapálj,
    a hegynek föl kicsit nehéz az út,
    szív kell hozzá, de aki odajut,
    a csillagok közt csillagként ragyog...
    csak este, este oly fáradt vagyok.
     
    Sose pihentem, nem volt rá jogom...
    Most meg-megállok s felfohászkodom:
    - Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
    szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
    Csak kis kitartás, még egy hős iram,
    fussunk dalolva bátran és vígan...
    de este már a dal is csak dadog;
    altassatok el engem, csillagok!
     

     

     
     
     

    »